A római katolikus egyház jelen pillanatban Ferenc pápát gyászolja. Megvallva, hogy biblikus hitvallási szempontból Ferenc pápa működésének számtalan pontjával nem értek egyet, és nem titkolva, hogy a pápaság intézményét – Kálvin nyomán – fölöslegesnek tartom, részvétemet fejezem ki mindazok felé, akiknek hitük számára Jorge Mario Bergoglio meghatározó személy volt. Isten vigasztalását kívánom!
Emellett a világ sajtói találgatják, vajon ki lesz a következő pápa. Progresszív pápa lesz-e, mint amilyen Ferenc pápa volt? Konzervatív pápa lesz-e? Esetleg magyar pápa? Egyszerre van jelen a gyász és a bizonytalan találgatás: ki fogja vezetni a Római Katolikus Egyházat, és ez milyen útra vezeti majd azt. Az ilyen átmeneti időszakok rengeteg kérdést vetnek fel a katolikus egyház jövőjét illetően. Várják a híres mondatot, amellyel hirdetik az új pápa létét: „Habemus papam.”
Noha nem szó szerinti értelemben, de lényegét tekintve mi, reformátusok minden időben elmondhatjuk: Habemus papam – van feje az egyházunknak.
Jelen cikkben – gyászukra való tekintettel – nem kívánok foglalkozni a Római Katolikus Egyház pápaságának kérdésével. Mindenki által tudott, hogy református teológia alapján illegitim intézményről van szó. Aki erről bővebben kíván olvasni, figyelmébe ajánlom Kálvin János Institutio című műve 4. könyvének 6. fejezetét: “A pápai primátusról”
Jelen cikknek nem a gyász, hanem a Római Katolikus Egyházban jelen levő, a pápaválasztás kapcsán megfigyelhető bizonytalan találgatás ad alapot, amellyel szembe helyezem a református álláspontot.
Azzal kívánok foglalkozni, milyen áldásokkal jár az a reformátori felismerés, hogy az egyháznak egyedül Jézus Krisztus a feje, vezetője.
Bibliai alapvetés
Isten az ő szent Igéjében egyértelműen elénk tárja egyházvezetéssel kapcsolatos végzését.
“Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába… Ő a feje a testnek, az egyháznak” (Kol 1,12-13, 18a)
“Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője.” (Efezus 5,23b)
Isten kijelentéséből elénk tárul a vigasztalás: Isten nem hagyja vezető nélkül az egyházát semmilyen körülmények között. Nem hagy minket árván tévelyegni. Nem hagy minket bizonytalan jövőt kutatva aggódni. Egyházunknak van egy örök vezetője: Jézus Krisztus, aki “tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. (Zsidók 13,8)
Hitvallási alapvetés
A Heidelbergi Káté a Biblia kijelentése alapján világosan fogalmaz:
“31. Miért nevezik őt Krisztusnak, azaz Felkentnek?
Azért, mert őt az Atya rendelte, és Szentlelkével felkente a mi LEGFŐBB PRÓFÉTÁNKKÁ és tanítónkká, aki kijelentette Isten titkos végzését és akaratát a mi váltságunkról; EGYETLEN FŐPAPUNKKÁ, aki testének egyetlen áldozatával minket megváltott, és az Atya színe előtt szüntelenül könyörög értünk; továbbá ÖRÖKKÉVALÓ KIRÁLYUNKKÁ, aki minket igéjével és Szentlelkével kormányoz, és a megszerzett üdvösségben oltalmaz és megtart.”
Jézus Krisztus egyházvezetői személyének áldásairól az átláthatóság kedvéért az imént idézett hitvallásrészlet mentén írok.
Jézus Krisztus próféta és tanító. A félreértések elkerülése végett megemlítem, hogy Jézus Krisztus a testté lett Ige, és valljuk, hogy teljes egészében a Bibliából ismerhetjük meg. Bár tagadhatatlan, hogy a protestáns egyházakban is előfordulnak olyan személyek, akik a korszellem igényei és a társadalmi szimpátia oltárán hajlandóak lennének feláldozni Isten egyértelmű kijelentését bizonyos kérdésekben, ugyanakkor a hagyományos református nézőpont szerint az egyház tanítása a Bibliában megadatott és nem változik. Tudhatunk mindent, amit tudnunk kell. Ez azt jelenti, hogy egyházi és személyes életünk szempontjából Isten akarata nem a jövő bizonytalanul formálódó rejtekében van, amelyet fiktív jövőképeket szemlélve kell kutatnunk, hanem Isten örök kijelentésében, a Bibliában. Ebből következik, hogy az egyház tanítását illetően az egyedüli mérvadó Isten kijelentése, a Szentírás. Nincs szükségünk tehát egyéb tanítóhivatalra Isten egyértelmű kijelentésén túl. Nem jöhet olyan bizonytalan kor vagy körülmény, amely eltántoríthatna minket hitünk lényegi kérdéseiben, vagy amely új tanítás igényével állhatna elő. Egyházunk tanítása biztos, változhatatlan sziklán áll és minden időben aktuális.
Jézus Krisztus a mi egyetlen főpapunk. A tanítás kérdésén túl örömteli felismerés, hogy az Istennel való kapcsolatunk – hétköznapi nyelven szólva – rendezésre került. Jézus Krisztus “testének egyetlen áldozatával minket megváltott, és az Atya színe előtt szüntelenül könyörög értünk”. Ez azt jelenti, hogy egyházvezetésünk bármely szintjén történő elégtelenség vagy vétek nem befolyásolhatja személyes istenkapcsolatunkat. Ennek alapja és legitimitása nem egyházvezetők, közbenjáró papok személyében, hanem Jézus Krisztusban, az Ő váltságáldozatában és feltámadásában van. Aki felismeri, hogy Jézus Krisztus az egyedüli főpap, annak egyházvezetéstől függetlenül üdvbizonyossága lehet.
Jézus Krisztus örökkévaló királyunk. Ez két dolgot jelent: vezetést és gondviselést. Krisztus igéjével és Szentlelkével kormányoz. Tagadhatatlan, hogy a történelem folyamán az egyház hajlamos volt megosztó, néhol erőszakos utakra lépni. Mivel azonban a református teológia szerint az istenkapcsolat elsősorban nem az intézményen, hanem személyes hitünkön keresztül valósul meg, így Jézus Krisztus kormányzását is a személyes életekben érdemes szemlélni. Kétezer éven keresztül Jézus Krisztus uralma alatt emberek milliárdjainak adatott meg kiteljesedett, boldog, Isten felé tartó élet. Isten Igéje mutat irányt a Benne bízók számára történelmi korszaktól, társadalomtól, kultúrától függetlenül. Jézus azonban nem csak utat mutat, hanem előttünk jár az Ő országába vezető életúton, amelyen oltalmaz és megtart. Ez azt jelenti, hogy nem állhat elő olyan egyházvezetés vagy társadalmi körülmény, amely kiszakíthatna minket Isten megmentő kezéből.
Ilyen feje van a mi egyházunknak. Szikla szilárd tanítást ad, áldozatával megváltoztathatatlanul biztosítja a békés kapcsolatot a Szentháromság Istennel, valamint megtartott életet biztosít itt és a halálon túl a mennyben egyaránt.
Nincs szükségünk tehát pápára, mert egyházunk egyedüli és örök feje Jézus Krisztus.
