Isten Igéjének formáló munkája
A református kegyesség egyik alapja, hogy Isten az, aki először megszólít minket az Ő Igéje által. Nem mi keressük Őt saját erőnkből, hanem Ő jön el hozzánk, szólít meg minket, és kijelentésével formálja a gondolkodásunkat, döntéseinket és cselekedeteinket. A Biblia ezt a szívünk formálásának képével írja le. A reformált élet nem érzelmi igényekből vagy emberi elhatározásokból fakad, hanem abból, hogy Isten élő Igéje átformál minket – ez a reformált élet lényege.
Az egész Szentírás arról tanúskodik, hogy Isten szól az emberhez. A teremtésben a világot az Ő szava hívta életre (1Móz 1,3). A próféták és apostolok az Ő kijelentését közvetítették, és végül Jézus Krisztus maga a megtestesült Ige, aki egyértelműen kinyilatkoztatta számunkra Isten személyét és akaratát. (Jn 1,14; Zsid 1,1–2).
Amikor Isten szól, az nem puszta információközlés, hanem teremtő és formáló cselekedete Istennek. Az Ő Igéje nem tér vissza üresen, hanem elvégzi azt, amire küldetett (Ézs 55,10–11). Református keresztyén életünkben ez azt jelenti, hogy amikor Isten Igéjét halljuk és befogadjuk, az valódi változást hoz létre bennünk. Nem maradhatunk ugyanolyanok, mert Isten szava új szívet és új gondolkodásmódot munkál bennünk.
A református kegyesség nem elsősorban misztikus élményeket keres, hanem az Igére figyelő és annak engedelmeskedő életet. Pál apostol arra int, hogy ne igazodjunk e világhoz, hanem változzunk meg gondolkodásunk megújulása által (Róm 12,2). Ez a megújulás az Ige által történik: amikor Isten szava folyamatosan formálja az értelmünket, a szívünket és az akaratunkat, akkor döntéseink és cselekedeteink is átalakulnak.
A mindennapi életben ez gyakorlati módon jelenik meg:
Hivatásunkban: Ha Isten megszólít az Ő Igéjén keresztül, akkor a munkánkra nem csupán pénzkereseti lehetőségként tekintünk, hanem olyan területként, ahol az Ő dicsőségére élhetünk (Kol 3,23). Kapcsolatainkban: Az Ige formálja azt is, ahogyan a családtagjainkkal, munkatársainkkal vagy gyülekezeti testvéreinkkel bánunk. Ha Krisztus szeretetéről hallunk az Igében, akkor mi magunk is irgalmasabbá, türelmesebbé válunk (Ef 4,32). Értékrendünkben: Az Ige fényében másként látjuk az életünket. Nem a világ elvárásai, hanem Isten kijelentése határozza meg, hogy mi a fontos számunkra. Például a pénzhez való viszonyunkat nem a materializmus, hanem az isteni gondviselésbe vetett bizalom alakítja (Mt 6,33).Fontos megérteni, hogy az Ige nem csupán emberi bölcsesség vagy erkölcsi tanítás, hanem a Szentlélek által életet adó és formáló erő. Jézus azt mondta: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (Jn 6,63). Ez azt jelenti, hogy az Ige nem csupán kívülről tanít minket, hanem belülről is formál.
A reformált élet tehát nem emberi erőlködés eredménye, hanem Isten kegyelmének munkája bennünk. Az Ige hallgatása és megélése által egyre inkább Krisztus képére formálódunk, és életünk minden területén tükrözzük az Ő akaratát.
A reformált élet nem más, mint a folyamatos megújulás Isten Igéje által. Isten az, aki először szól hozzánk, és az Ő megszólító kegyelme formálja gondolatainkat, döntéseinket és mindennapi életünket. Amikor az Ő kijelentésére figyelünk és imádságban válaszolunk, akkor megtapasztaljuk, hogy az Ige valóban élő és ható (Zsid 4,12). Református kegyességünkben nem a látványos lelki élményeket keressük elsősorban, hanem az Igéhez való ragaszkodásban és az Isten akaratához való igazodásban éljük meg a hitünket. A Szentlélek által az Ige formálja a szívünket, életfelfogásunkat és cselekedeteinket, hogy életünk minden területén Isten dicsőségét tükrözzük.
